12:35
Tizenkét nap kellett ahhoz, hogy rájöjjek, Mesemondó kacaja pont olyan, mint Hókuszpóké, amikor úgy igazán, szívből nevet. Most mentek le Székenülővel a büfébe, mert az ebéd nem bizonyult elegendőnek.
12:50
Végett apukája történeteit meséli. Nyolcvan körüli bácsi, aki állandóan társkereső hirdetéseket ad fel. Az első találkozáskor mindig kifaggatja a hölgyek egészségi állapotát, rákosok kizárva. Össze kéne hozni Mesemondóval, korban kábé ugyanott vannak.
13:00
Míg a doki nőre vártam, leült mellém egy félfüstös asszonyság. Amikor megszólalt, nem hittem a fülemnek.
Fűrész.
Elmesélte, hogy neki is volt egy gerincsérve még tavaly, de eltűnt. Ki is volt már bolyhosodva (boltosulva) neki, de a nyáron valószínűleg szétmasszírozták. Áhá.
13:30
Kezemben a zárójelentés.
Havasné is az a fajta, aki egész nap alszik, csak ő mindenre felriad. Szemmel ver, ha valaki slattyogni mer a papucsával. Mesemondó említette, hogy ha innen hazamegy, akkor négy napig csak aludni fog, mert ki kell pihennie a rehabilitációt (wtf).
13:45
Búcsúzóul a nővéreknek is kiosztottam vagy hárommillió kalóriát. Kár, hogy nem Cuki nővér volt az ügyeletes, biztos örült volna neki.
Könnyes búcsú a szobatársaktól, fehér zsebkendővel integetés, miegymás.
A következő lakónak hagytam egy cukrot a fiókban, hadd érezze magát szállodában.
14:00
Sporttáskával a vállamon csuktam be magam mögött a kórház ajtaját, megyek haza izmot lazítani.
Összességében véve nem volt rossz ez a majdnem két hét, röhögtem sokat, főleg magamban, kipróbáltam milyen füldugóval aludni, megráztak árammal, új ételeket ismertem meg, végigittam a kávégépek kínálatát, relaxáltam.
Úgy érzem, szerencsém volt, érdekes és többnyire jó emberek vettek körül. Főleg az első turnus magaslott ki a kórházi ágyak vasszagú dombjai közül (szép volt, mi?). Nora Robertsék távozása után meglehetősen lapos hangulat uralkodott a szobában (talán nem is baj, hogy most hazamegyek). Amióta elmentek, még csak egy kósza lófasz sem hangzott el.
Gyanítom, nem fognak tárt karokkal visszavárni, főleg így, hogy néhány dolgozó számára is kiderült, blogot írok. Kilencvenezer karakter. Számokban kifejezve ennyit jelentett ez a két hét. Meg néhány plusz kilót.
A derekam már jobban van, köszönöm szépen a kérdést. Jó, hogy olvastatok, örültem a kommenteknek, nevettem rajtuk sokat. Megjött a taxi. Puszi.
Utolsó kommentek