Kórházban

18:20

Annyira nem volt vészes az infúzió. Kicsit feszített, néha kicsit zsibbadt, de lehet, hogy csak bebeszéltem magamnak.

Kicsit elpilledtem ettől az izomlazítós akármitől, nem tudom, kilenctől hogy lesz így csoportos valóviller nézés (ha egyáltalán nézik).

Infúziózás közben megjött a vacsi is. Valamilyen felvágott margarinnal és egy kafa puszedli.

Amúgy kemény kenyérharc zajlik ám az emelet lakói között. Amint kirakják a szeletelt kenyeret, megindul a roham. Nem tudom, minek kell elvinni vacsorára 4-5 szeletet. Ki eszik annyit? A szoba lakói arik voltak, hoztak nekem is.

MZ/X evés közben osztotta az észt. Burkoltan magyarázta a szoba szabályait, miszerint nem lehet senkit arra utasítani, hogy ne beszéljen politikáról, ki kell menni telefonálni (anyád), valamint fél tizenkettőkor kell ebédelni, mert különben elfogy a finomabbik. Aztán elment zuhanyozni, majd kifejtette, hogy ha „széklet után nem mossa meg a seggét, akkor fáj neki”. Mindezt a puszedlim utolsó falatjánál. Fákk.

Egyre inkább olyan érzések törnek fel bennem, hogy nem akarok itt lenni. Gyakorlatilag simán haza tudnék menni, annyira nem vagyok rokkant. Berakok magam helyett egy sporttáskát és betakarom éjszakára. Reggelre itt vagyok.

Nyolc körül fontos dolog történik majd: vérnyomásmérés. Minden reggel és este lesz.

18:56

Haza akarok menni. Nagyon. Kitört rajtam a honvágy, életem párjának majdhogynem bőgtem a telefonba. Stikában, a vécé mellett, persze… Látszik, hogy sosem voltam koleszos.

Zavar a komfort teljes hiánya. A wc-ben nincs tükör, vécépapírról meg ugye csak álmodik az ember (de hoztam, mert anyukám mondta!). Ja, és ráadásul kb. 20 emberre jut egyetlen darab vécé. Már most hiányzik a magány. Két percig nincs olyan, hogy egyedül legyek. Úgy érzem magam, mintha valami Survivor játék közepén tartanék.

Mi volt ebben az infúzióban? Depressziófolyadék? Rakhatnának bele viccesebbet.

19:30

Szexelős-„pikáns”-perverz viccmesélő parti vette kezdetét. Ismételem, hogy az átlagéletkor bőven hatvan év felett van. Irulnék-pirulnék, ha nem lennék igen fosul.

19:31

Csend. Az első a mai nap. Kíváncsi vagyok meddig tart. Eddig.

Esti, éjjeli gondolatok

21:00

Mindenki alszik. Úgy fest, erre pihentek rá ebéd után.

Fuxostól kaptam egy üveg kölcsön ásványvizet, ezúton is köszi. Nemkerestek egy fehércsokis-kókuszos csokival lepett meg, ami tényleg kajak volt. Úgy tűnik, nő a népszerűségi indexem. Biztos, mert csendben vagyok. Cukik.

Nemkerestek eldét szív és mosolyogva alszik. Mosolyogva. Tök jó.

Rohadtul nem tudok elaludni, de legalább az életkedvem kezd visszatérni ezután a svalami után, amit belém csepegtettek. Nem nézi senki a villert. Micsoda entellektüel társaság gyűlt ide! Na, nem mintha lenne kedvem kimenni.

Mesemondó panaszkodott, hogy ő csak altatóval tud elaludni, de most azt nem kapott, csak valami brutál izomlazítót, ami a központi idegrendszerre is hat. Fuxossal karöltve olyan ocsmány módon horkolnak, de tényleg annyira, amennyire még életem párja sem tud egy hordó sör után sem. Kell egy füldugó. Azonnal.  Mivel nincs, jobb híján a takarót szorítom a fejemre, de itt a radiátor mellett meg meleg van.

Egy hajszál választ el attól, hogy kitoljam őket az erkélyre. Vagy magamat.