Kórházban

10:00

Megérkeztem, becsekkoltam, bevittem a táskámat a villába. Utolsóként érkeztem, biztos nehéz lesz beilleszkedni. Ha engem akarnak kiszavazni, majd párbajra hívom Mesemondót, tőle mindenki örömmel szabadulna már most, annyit beszél.

A szobában két konnektor van, az egyik szerencsére mellettem, a wifit viszont sehogy sem vagyok képes beállítani. Estére csak sikerül, jó lenne legalább a postafiókot megnézni.

 11:00

Elküldtek EKG-ra Mesemondóval, valamint a váróban találkoztam egy nővel, aki folyamatosan a nyűgjeit mesélte. Öt mondat alatt kétszer hangzott el, hogy ideggyenge. Szó se róla, látszott rajta. Folyamatosan cigizni akart.  Azt mondta, azért van itt, mert nincs immunrendszere.  Akkor miért is akar blázolni? Ánbilíviböl.  

Az EKG-n kiderült, a melltartó nem divat az intézmény falain belül. Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem akarok megöregedni.

A vizsgálat után Mesemondó azt mondta, megvár. Ez gondolom a kórházi barátkozás első lépcsőfoka. Holnap lehet, hogy arra kér, tartsam neki a wc ajtót. Aztán elhív sétálni.  A végén meg lehet, nekem adja a zsömléjét.

12:00

Az emeletre érve kajaszag lepte el a páfrányokkal tarkított folyosót. Ebédidő.

Beálltam a sor végére, de kiderült, nincs is sor. Mindenki tolakodott a művészi tálalású (mélytányérra rakva a lapos) gourmet menüért.

A leves: valamilyen. Néhány szem krumpli, tarhonya nagyságú répák, úszó akármi.  

Miután szaglás után félretoltam, a faszi az asztalnál azt mondja, hogy le fogok fogyni. Igen, nem jönne rosszul, mondtam neki igen frappánsan.

A főfogásnál kettőből lehetett választani. Menzás éveimet idéző borsófőzelék vagdalttal, avagy spenót, hányással (konkrétan azzal, semmi másra nem hasonlított).

Most jöttem rá, hogy nálunk az iskolában igenis minőségi kajákat adtak.

12:35

Tüssz. Kettőből egy fő  jó egészséget kívánt. 50%-os a tetszési indexem.

Nemrég bejött egy masszőr a szobába, hogy menjek majd időpontot egyeztetni. Arinak tűnt. A masszázs mindig jól hangzik.

13:15

MZ/X: Mondják reggel a rádióba, hogy az Viktor fél a Gyurcsánytól.

Nora Roberts: Ugyan már. Öööööööööööööööö.

MZ/X: Nem köllene?

Nora Roberts: Nem kell annak félnie. Komolyan, én sajnálom már ezt a Gyurcsányt, hogy mentálisan degenerált. Biztos, hogy van neki valami beütése.

14:00

Nora Roberts-től kérdeztem valamit. Azt mondta, kiabáljak, mert nagyot hall. Rendben. Megismételtem kicsit hangosabban, mire MZ/X hátrafordul és egy olyan ízes FÖJJ szót mond, amilyet még életemben soha sem hallottam.

14:50

Beszéltem a doki nénivel, holnap kezdetét veszi a dolog. Egy csomó kezelést fogok kapni.

Mesemondó unokájának most lesz a szalagavatója (20 éves. WTF?), lokniba lesz a haja, feltűzve egy virággal. A jány anyja kétségbe van esve, hogy nem fiúzik. Mesemondó szerint meg hagyja békén, tanul rendesen két idegen nyelvet, most fog érettségizni.

Ez a néni kegyetlen, levegővétel közben is beszél. Mindenről. Alig várom, hogy elkezdődjön az m1-en a sorozata és elhúzzon a büdös társalgóba.

Az ikrek (Nemkerestek és Nora Roberts) meg épp danonjoghurttal bizniszeltek. Nora Roberts-nek a sárgabarackos tetszett.  

16:00

Most van először olyan érzésem, hogy lekaparom az arcom.

Megjött MZ/X, jól becsapva maga mögött az ajtót. Aztán az erkélyajtót is.

Nemkerestek aszongya: „van wi-fi a kórházban. Ott van lent a kezelőnél. Amúgy olyan diétára raktak, hogy csak 180 kalóriát vihetek be. Mit nekem annyi? Az semmi. Tegnap hat csirkecombot ettem meg rósejbnivel meg jó kis majonézzel.”

16:02

Nem hiszem el, hogy csak ennyi idő telt el. Megállt.

16:25

Életem első infúziója. Para.